Montessori és a zene

Minden gyerek muzikálisnak, zeneszeretőnek születik. Mire azonban felnőtté válik, ez sok esetben sajnos elmúlik. A muzikalitás kulcsa az élet kezdeténél található. Mind tiszta lappal születünk. Jobban mondva majdnem tisztával, hiszen a zenei fejlődésünk már a születés előtti utolsó három hónapban, az anyaméhben kezdetét veszi. Ekkora már kifejlődik a csecsemő hallása és képes az őt körülvevő világ hangjainak befogadására. Különösen érzékeny a zene és az emberi beszéd dallamaira. Kutatások kimutatták, hogy egy német újszülött más hangszínnel sír, mint egy francia. Sírásuk dallama saját anyanyelvük hanglejtéséhez hasonul. A kutatók német és francia családok egészséges újszülöttjeit vizsgálva megállapították, hogy a francia újszülöttek emelkedő hangsúllyal sírnak, a németek pedig ereszkedő hangsúllyal.


A zene (ének) és a nyelv (beszéd) szorosan kapcsolódik egymáshoz. Amint egy csecsemő képes arra, hogy a látását fókuszálja, rögtön elkezdi figyelni az édesanyja száját. Figyeli az ajkak mozgását és azt, hogy milyen hangok társulnak egy-egy mozdulathoz. Ezeket a baba utánozni kezdi, így párbeszéd alakul ki közte és az anya között. Mindenki, aki fiatal gyerekekkel foglalkozik, tapasztalta már, hogy a gyermek megnyugszik, amikor ritmikusan ringatjuk és éneklünk neki. Felénk fordul és sugárzik a boldogságtól. Amint elkezd beszélni, ő maga is felszabadultan énekel, amikor jól érzi magát.



A Montessori módszer a gyermek testi, szellemi és érzelmi fejlesztését komplex egységként kezeli. Ennek egyik legfontosabb alapja az előkészített környezet. Az előkészített környezet alatt nem csak a tárgyakra (pl. zeneoktatásnál hangszerek és különböző cd-k) kell gondolni. Az előkészített környezet része maga a pedagógus is. Az ő nyugodt, nyitott, jó kedvű hozzáállása alapvető feltétel. A csoport derűs hangulata meghatározó a gyerek fejlődésében. A pedagógus egyéni fejlesztés során bármikor elénekelhet egy dalt, vagy segítheti a gyerekeket ritmikus tapssal, mondókával. Ez természetesen nem csak a zenei nevelés része. Rajzolás közben is el lehet énekelni egy dalt a színekről vagy egyenletes ritmust ütni a térdünkön, miközben a gyerek a gyöngyöket számolja. Az öltözőben készülődés közben és a tornafoglalkozás alatt is nagyszerű alkalmak nyílnak az együtt éneklésre. A legtöbb ember, amikor zenét hallgat ösztönösen mozog rá, fejével bólint vagy a lábát mozgatja. Ezért is nagyon fontos a zenei oktatást a mozgással kombinálni.

Egy Montessori csoportban gyakori feladat a „Séta a vonalon”. Ezt a feladatot mindig halk zene kíséri. A pedagógus egy kör alakú vonalat húz a szőnyegen fonal segítségével (padlón ragasztószalaggal), ezen a vonalon sétálnak a gyerekek. Ezzel a gyakorlattal fejlődik a gyerek koncentrációja és egyensúlya, megtanulja irányítani saját testét, ütemesen járni, összhangban mozgatni kezeit és lábait. Ahogy fejlődik a gyerek, a gyakorlatot lehet nehezíteni: egy pohár vízzel a kézben vagy egy fejtetőn egyensúlyozott babzsákkal. A gyakorlat közbeni változatos zene segít a gyereknek abban, hogy sokféle zenei ritmust fel tudjon ismerni. A „Séta a vonalon” feladat megalapozza a további zenei fejlesztést.

forrás: http://www.uni-wuerzburg.de/en/sonstiges/meldungen/detail/artikel/sprache-be/